HTML

social histories blog

társadalomtörténet-írói online fórum forrásokról, cikkekről, recenziókról, kérdésekről és projektekről. A „kéziratokat” ide várjuk: socialhistoriesblog (a) gmail.com

Naptár

április 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

2009.01.26. 22:00 jmbalogh

Tökönrúgás a reformkorban. Perlekedő hamiskártyások Füreden

írta: Katona Csaba

Az írásnak egy hosszabb változata már megjelent: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére). Acta Papensia, VIII. évfolyam, 2008. évi 12. szám. 27–50.

A fürdőhelyek nyári zaja, vidám élete vonzotta az éjszaka kalandorait — az más kérdés, hogy a fürdői propaganda, csakúgy, mint napjaink népszerű üdülőhelyeié, nem az ő jelenlétüket igyekezett sulykolni. A jelen írásban bemutatandó reformkori jogi procedúra fényt vet a füredi (ma: Balatonfüred) fürdővendégeknek erre a kevésbé szem előtt levő, a forrásokban dokumentáltan nehezen fellelhető, ám nagyon is karakteres rétegére. Azokra, akik nem tartoztak sem a fürdőn előszeretettel időző főnemességhez, sem a megyei közéletet meghatározó középnemességhez, sem pedig a tisztes polgári társasághoz, hanem a társadalom peremén élő, a törvényesség határát át-átlépő réteg alakjai, a korszak deklasszált vagy éppenséggel nagyon is lentről induló, de egy bizonyos szinten megrekedt elemei voltak.
Három hősünk közül kettő ilyesféle figura, bár ügyvédi mivoltuk nem ezt sejteti. Eredjünk azonban a nyomukba, és látni fogjuk, hogy a vizsgálat mi mindent tárt fel róluk. Elsőre tán furcsának hat a hasonlat, de szinte Rejtő Jenő-i történet bontakozik majd ki: házasságszédelgők, hamiskártyások, rosszhírű mulatóhelyek pincérei bukkannak fel, olyan kétes egzisztenciák társaságában, mint „Strausz, azelőtt kávés, mostanában pedig lókereskedő”, „Hatschek ácsmester” vagy „Goldburgnak a fia, ki most már Aranyvárinak nevezteti magát”. Lehet-e egy „tökönrúgásnak” társadalomtörténete? Úgy fest, lehet…
Zala vármegye 1843. február 13-i közgyűlése[1] tárgyalta Román József ügyvéd panaszát Prodanovits Dániel ügyvéd ellen. Románt 1840 egy nyári napján Prodanovits a füredi fürdőn ágyékon (avagy farba) rúgta, válaszul a sértésekre, amiket azért kapott, mert kártyaadósságát követelte rajta. Igazán azonban az ügyben indított vizsgálat érdemel figyelmet, hiszen fényt vet a füredi fürdővendégek[2] kevésbé szem előtt levő rétegére; a társadalom peremén élő, a törvényesség határát átlépő alakokra.
Több tanú elmondása, valamint mindkét érintett beadványa nyomán az derült ki, hogy Román és Prodanovits bizonyos Kováts Ferenc társaságában kártyázott[3] Füreden. Román egy 1840. július 17-én lejátszott kör után mindkettőjüknek adósa maradt. Július 22-én Prodanovits a sétatéren felszólította Románt, hogy rója le adósságát, amit utóbbi megtagadott, sőt hamis játékkal vádolta meg Prodanovitsot, aki hiába szólította fel ennek visszavonására, így tehát „önnön kinyilatkoztatásbéli meg ismerése szerint is Román József urat farba rúgta.”
Román állította, hogy maradandó sérüléseket szenvedett, de több tanú látta őt a következő napokban is játszani. Az is kiviláglott, hogy Román „különben is heves és nyughatatlan természetű”, Pest vármegye alispáni hivatala előtt 26 rendbeli „hatalmasságbeli” per folyik ellene. Ezért, és mert a sértett „maga ingerlette az alpereseket bosszúságra, s az indulat mérséklésének általhágása a Tekintetes Királyi Tábla által még a megdorgálástól is” felmentette Prodanovitsot, Zala vármegye úgy ítélt, hogy Román indítson magánjogi pert. Az ügy ezzel a közgyűlés előtt lezárult.
Az áldozat tehát nem jó színben tűnt fel. Bárány András alszolgabíró gyűjtötte össze a vizsgálatról az iratokat, aki felszólította a sértettet, hogy tanúival a tett helyszínén jelenjenek meg. Ezt Román nem tette meg, csak egy levelet küldött. Bárány kiszállt Füredre és beszélt Hollósy Ignác füredi jegyzővel és Glaser Lipót (Leopold) vendéglőssel, az Esterházy szálloda bérlőjével, akik a konfliktust nem látták. A többi megnevezett idézés hiányában megtagadta a tanúságtételt.
Bárány újra Füredre ment, ekkor Gyulay Antal füredi iskolamester már érdemi információkat adott. Hallotta, hogy Prodanovits és Kováts arról pusmognak, hogy Románt, „megverjük vagy megrugdossuk.”
Szigethy József látta, hogy Prodanovits Románt „megtaszigálta.” Vallomását így folytatta: „A civódás okául azt értettem, hogy a feljebb írt három urak úgynevezett strómannal több napig együtt whistet játszván, utolsó alkalommal Román úr a játékot azon állítással hagyta abba, hogy Prodanovits és Kováts urak hamisan játszanak, s az azoknak nyereségképpen járó mintegy 90 húszasokat is ez okból ki nem fizetne.”
Szokolay István így vallott: „… káromolták, különösen Kováts Ferenc, ezen szitkokat ismételve mondotta: ››Baszom a tót Krisztusát és istenét!‹‹, megragadván a ruháját, Prodanovits kíméletlenül hasban rúgta és ha a helybéli csendbiztos úr őtet kezeikből ki nem ragadta volna, tovább is kegyetlenkedtek volna vele.”
Az eddigi vallomások Román igazát erősítették, de mások nem mellette tették le a voksot. Jobaházy Dőry Imre azt vallotta, hogy együtt akart elutazni Prodanovitscsal, ezért felszólította, hogy rendezze el függőben lévő ügyeit. Prodanovits Románon be akarta hajtani adósságát, ám később elpanaszolta, hogy Román „húszasok helyett leggyalázatosabb rágalommal fizeté ki.” Ezért ennek visszavonására szólította fel, ám az „rágalmát vissza nem húzta, sőt még ezen felül Prodanovits Dániel urat […] több mocskos kifejezésekkel illette”. Prodanovits így „megfordítván Románt […] farba rúgta.” Románnak komoly baja Dőry szerint sem eshetett, mert napokkal később is Füreden időzött.
Polimberger Lajos táblabíró vallomása hasonlóképp hangzott: Dőrynek elmesélte Prodanovits, hogy Román tartozik neki, majd kérte a tartozás megadását, végül „megkapta Román úr karját, és azt megfordítván, lábával farba rúgta”. Polimberger is látta, hogy Román még napokig kockázott.
Ugyanilyen vallomást tett Stahly Ignác, Fejér megye főorvosa is, aki idézte Prodanovits szavait: „Én ezen emberrel, ki a vendégeket ok nélkül sérteni nem átallja, magam dolgát már elvégezvén, csak arra kérem biztos urat, hogy ezen embert innen elvezettetné.”
Aggteleki Bujanovics Pál vallomásának ez a része volt a legérdekesebb: „Román József urat reggeli ivás és sétálás után mindennap több óráig kártyaasztalnál ülni vagy kártyázó társak nem lévén, mindenféle dibdáb emberekkel sasszézni láttam, és ekképp őt nyereséget vadászó, szenvedélyes játékosnak lenni tapasztaltam.”
E vallomások árnyaltabbá tették az esetet, hiszen Román mint szenvedélyes szerencsejátékos tűnt fel.
Érdemes a sértett panaszlevelét is idézni: a konfliktust modoroskodó szavakkal fogalmazta meg, a fürdő jó hírét megkérdőjelező skandalumként: „Nem tekintve akár beteges állapotomat, akár ősz koromat, akár díszes polgári állásomat, annál kevesebbet tekintve ott jelenvolt sok százakra menő, többnyire főrangú magyar és külországi beteg és éppen akkor a sétatéren orvosság vételével foglalatoskodó vendégeket, s azt, hogy az ilyetén, a közcsendet és személyes bátorságot sarkaiból fölforgató rögtöni kegyetlen megtámadás az egészségesben is irtózást és rettegést támasztani képes legyen, a betegeknél pedig még az útban levő gyógyulást is elrombolja, de azt sem tekintve, hogy éppen ezért a tekintetes karok és rendek bölcsessége ezen a Mindenhatótól szenvedő emberiség fölgyógyítására ajándékozott helyet és odagyülekező betegeket különösen biztosítani, és minden közbotránkozás, rendzavarás és személyes megtámadás eltávoztatására e helyre különös csendbiztosul egy szolgabírót rendelni méltóztatott, engem mellemnél ragadva lökdösni s kegyetlenül hasba s ágyékba rugdosni sem irtózott, s ha a körülállók és későbben közbejött szolgabíró úr által nem akadályoztatott volna, rajtam tovább is kegyetlenkedett volna.”
Nehéz elképzelni, hogy Füred borzadva nézte az inkább nevetségesnek ható esetet, de Román igyekezett a hangsúlyt bántalmazására helyezni. Panaszát azzal toldotta meg, hogy férfiúként is károkat szenvedett: „Hogy pedig ezen kegyetlen megtámadtatás és hasban, ágyékban tett rúgások halálosak lehettek volna, s hogy mindenesetre oly sérelmet ejtettek testemen, melyet minden feleségi hívséggel boldogított férj egy láb- vagy kézelvágásnál nagyobbnak tartand, az ide B. alatt eredetiben csatolt megyebeli orvos hasonlóképpen hiteles orvosleleti bizonyítványa által […] kétségen kívül tétetik.”  
Azt viszont nem kerülhette meg, hogy elmondja, miképp került kezébe a kártya: „A víznél menedékem nem lévén, ezen héti esős időben a közkávéházhoz vonulni s a vízivás utáni időt ebédig ott tölteni kényteleníttettem. Bizay úr, ki tudta tavalyról, hogy whistet játszani szoktam s kit én rossz részről nem ismertem, annál kevesebbet tudtam, hogy Prodanovits Dániel és Kováts Ferenc játékosoknak pajtása legyen, mondván, hogy nevezett urak, kiket fiscalisoknak[4] nevezett, whistpartit keresnek, azokkal való játszásra fölszólított. S én azokat nem ismervén és annál inkább, mivel fiscalisocnak neveztették magukat, a legjobb hiszeműeknek lenni természetesen hívém, a hívást elfogadtam. […] Ellenem mint strohmann ellen együtt játszottak. […] Kovács megnyervén velem Prodanovits ellen egy partiet, nem hogy nyereségének örült volna, inkább neheztelt, és Prodanovitsnak, hogy rosszul játszott, szemrehányásokat tett. […] Hogy ha egymástól nyertek, egymásnak a játék végén soha nem fizettek, csepmességüket gyanítottam, de önjólelkűségem érzete azt elhinni nem engedte. Míglen másnap hallom, hogy ők nem fiscalisok, hanem úgynevezett professionatus spielerek és a pesti Wurm kávéháznak[5] szüntelen lakói legyenek. Különösen Grósz Károly bécsi optikustól, ki történetből mellettünk többször megállott és csínjukat kitanulta, azt az intést is, hogy velük ne játsszam, mivel egy kasszán játszanak és egymást a kezeikben levő kártyával jelekkel értesítik. Reájuk jobban vigyázni kezdtem, s csakhamar észben vettem, miként egymásnak föl, le, jobb és balra tett pillantásokkal jegyet adnak, ezután pedig a partnerem strohamnpajtása részére annyira regula ellen játszott, hogy a hibát egy kezdőnek sem lehetett volna megbocsátani.”
Román tehát — elmondása szerint — az unalom ellen küzdve, Bizay Mihály szavára adva ült le játszani, ám állítása több sebből vérzik. Gondolhatunk itt a tanúk szavaira, illetve Bizayra.[6] A „nemzet bárója” évtizedeken át volt Füred népszórakoztatója, ám tevékenysége aligha merült ki a ripacskodásban, mulatságszervezésben, színházi közönségfogásban és szerenádok, macskazenék rendezésében. A gyulai származású Bizayt, aki persze nem volt báró, 1825-ben Bécsben már csalásért körözték,[7] és buzgón foglalkozott kerítéssel stb. Mozgása követte a prostituáltakét: nyáron Füreden, az év más részeiben a pesti Váci utcában vert tanyát. „Sokban hasonlított Falstaff Jankóhoz: épp oly hencegő, ha ellenállásra nem talált, épp oly gyáva, ha az ember keményen a szeme közé nézett. Hazug, léha, de ötletes.” — jellemezte őt Porzó (Ágai Adolf).[8]
Tán ennél is szemléletesebb Zichy Géza leírása, aki 1865-ben alig 16 évesen, egy vadászbaleset után, melyben fél kezét elvesztette (ennek dacára Európa-hírű zongorista vált belőle, pályája csúcsán az Operaház intendánsa volt), került Füredre: „Balaton-Füreden egy vén piperkőc csodabogár fogadott, fürtös parókával, festett bajusszal: kezében ezüstfogantyús botot hordott, melyre nagy B. két pont és Zay volt bevésve. Ez karon fogott engem, a nagy étterembe vezetett. Legalább húszféle ételt és pezsgőt hoztak s én a vén kalandorral a legvidámabb hangulatban fogyasztottam mindent. Ekkor Bizay dicsérni kezdett s felszólította a jelenlevőket, hogy hangosan éltessenek. ››Éljen!‹‹, hangzott minden asztalnál s a fürdővendégek egészségemre ittak. En kimondhatatlanul szégyelltem magamat s ügyetlenül hajlongtam jobbra-balra, aztán ki akartam egyenlíteni számlámat, de a vén szélhámos közbe vágott: ››Ezt semmi esetre sem engedhetem meg!‹‹, s pénztárcámat kezébe véve pénzemmel mindent kifizetett, királyi borravalókat osztogatva végül még 10 forintot vett magához.”[9]
Zichy története tipikus esete annak, amikor a fürdői kerítő éles szeme meglelte a potenciális áldozatot. Nehezen hihető, hogy Román ne tudta volna, miféle ember Bizay: vélhetően csakugyan kártyapartnert keresett, de nem unalmában, hanem mert szenvedélyes játékos volt, Bizay pedig a két dörzsölt kártyás kezére játszotta Románt.
Román beadványában vádak is sorakoztak: „Prodanovitsról is a tanúk azt vallják, hogy ő egy pesti, szegénységben élődő alkusznak fia legyen, és se, amint magát kiadja, nem fiscalis, sem más bizonyos életmódot nem követ, hanem sensaliskodni[10] szokott, többnyire pedig professzionátus játékos és csalásból él, s evégett nyáron a fürdőket járni szokta.”
Kováts pedig „már két kriminális pert állott ki”, a vád „valóságos stellionatus”[11] volt, továbbá „Pozsonyban is egy kisasszonytól házasság ígérete alatt 4000 forintot kicsalt, s avval odábbállott.” Összességében pedig „nem, mint álorcáskodik, fiscalis, sem más valamely hivatalt nem visel, hanem, hogy csak úgynevezett professzionális játékos, hogy két év előtt is hamis játékról föladatott, s mint olyan bírói vizsgálódás alatt volt.”
Ami Prodanovitsot illeti, róla báró Putheány József írásban igazolta, hogy mint nevelő, majd mint javainak kormányzója nála volt alkalmazásban Szigligeten. De lássuk, hogy az ő beadványában mi volt? Ahogy Románról, úgy Prodanovitsról is árulkodik írásműve. Cinizmust tükröz pl., ahogy a Román látleletét kiállító orvos szakvéleményét negligálja: „Miskoltzi Pál sebész úr baleseti bizonyítványában ugyan azt állítja, hogy a folyamodónak már előbb is megvolt jobb és bal lágyéksérve, hasba rúgása által annyira nagyobbodott és felgyulladott, hogy ez által a folyamodónak rendes elhálásra tehetetlensége is okoztathatik. Úgy, de egy aszkóros küleményű, gyenge alkotású, idült jobb s bal ágyéksérvű individuumtól, minőnek őtet a vizsgáló sebész leírja […], kívánkozná-e neje a rendes elhálást, amidőn erre még azon sérvek nélkül szűkölködő, de már 60. év felé ballagó férjek sem igen alkalmasak?”
Szerinte Román kezdeményezte a játékot: „Román úr füredi mulatása idejében engemet több ízben whistjátékra erőtetvén, vélem és Kováts Ferenc úrral három ízben is whistezett. Amidőn hol én, hol ő vala a nyertes, s ő ugyan a tőlem nyert pénzt örömmel elzsebelé, de harmadízbéli játékunk alkalmával a tőle részemre nyert 11 darab húszast, valamint Kováts úr részére majd 60 darab húszast megadni halogatván és ezóta a megadás elől szinte bujkálván, inkább azoknak Pesteni megadását ajánlotta.”
Tettét nem tagadta, csak a hamis játékot: „Mivel sem mocskoskodásait vissza nem vonta, sem elégtételt adni nem akart, az engemet bosszúságra ingerlő Román urat megragadni és megfordítva farba rúgni kényteleníttettem.”
Végül így összegzett: „Hogy pedig Román úr egy mindenkivel veszekedő és civakodó ember legyen, az ide mellékelt irományokból és az ellene lefolyó temérdek hatalmaskodási pereknek […] ide zárt lajstromából méltóztatik a […] Vármegye bölcsen általlátni.”
Prodanovits ugyanis nem volt rest adatokat gyűjteni ellenlábasáról. Román Pest városától vámot vett ki haszonbérbe, ám rendre törvénytelen sápot is szedett, így ügyei sorra kerültek Pest vármegye elé. 1838-ban a közgyűlés több ilyet is tárgyalt:[12] előbb herceg Grassalkovich Antal szekereit akarta megvámoltatni jogtalanul,[13] majd gróf Károlyi István Kókán lakó jobbágyait vámoltatta erővel,[14] aztán a gróf Károlyi Lajos megbízásából pálinkát Pestre eladni hozó Adler Ádámmal is így járt el,[15] végül a váci káptalan szekereit is meg akarta vámoltatni, majd azokat feltartóztatta.[16] Mindezekre május egyetlen bő hete alatt került sor.[17] Románnak 1838 és 1840 között összesen 26 peres ügye volt folyamatban.
A pereket többnyire elveszítette, ám anyagi helyzetét ez vélhetően nem rendítette meg. 1839-ben almási Almay (Wurm) József[18] pert nyert vele szemben. Pest vármegye másodalispánja 1840. január 17. napját szabta meg a perköltségek lefizetésére, ám Román a határnap előtt fizetett.
Egy másik pere elárulta, hogy elvált feleségétől, és a válás során megrovást kapott az „általa ejtett rágalmazó és mocskolódó kifejezések” miatt, ami kötekedő, erőszakos természetet sejtet.[19]
Prodanovits tehát fejére olvasta Románnak korábbi ügyeit, de Román is így járt el. Megbízásából Marsovszky István, a királyi tábla jegyzője több vallomásra tett szert. Ezek egybecsengek: Pest különféle mulatóhelyein életvitelszerűen tanyázó, szerencsejátékot űző kétes egzisztenciák képe rajzolódik ki.
Gyuracskay János ügyvéd azt vallotta, hogy Prodanovitsot nem ismeri, de „köztudományból” tudja, hogy egy szegény alkusz fia, Kovátsról pedig, hogy azóta ismeri, hogy, hogy a Tápiószelén birtokos Nagy özvegyasszony kisasszonyát feleségül vette. Ami a foglalkozásukat illeti: „Egyik sem prókátor. […] Mind a kettő kávéháznak szüntelen lakója. Kovácsról ezelőtt 13 évvel erős hír volt, hogy Pozsonyban egy öregebb kisasszonyt házasság ígérete alatt magához édesgetett, s e szín alatt tőle 4000 forintot kapott s ezen pénzen 4 lovat és kocsit vevén, Pesten Zrínyi vendégfogadóban megszállott, parádét csapott, és az első pontban említett kisasszonyt feleségül nyerte.”
Ujfalusy Neplomuk János doktor, ügyvéd Prodanovitsról azt vallotta, hogy atyja egy idős sensal, Kovátsról mint „híres játékosról” hallott: „A kérdéses urak egyedül kártyajátékkal és ugyan Pesten a Wurm udvarban, Pesten kívül pedig, főképpen nyáron a fürdőkben, úgy mint Füreden et cetera foglalatoskodnak, és egyedül abból élődjenek.”
Závody János kuriális ügyész így vallott Prodanovitsról: „prókátoroskodni őt soha nem tapasztaltam.” Kovátsot pedig úgy ismerte mint „hivatal nélkül való magányost”.
Hengelmüller Mihály ügyvéd azt erősítette meg, hogy Prodanovits Putheány József báró meghatalmazottja volt Zala vármegyében, most pedig az ugyancsak zalai Rokolány haszonbérlője, míg Kováts „Pest megyében részjószággal bír.”
Csűrös Sándor ügyvéd szintén nem Prodanovitsék ázsióját emelte vallomásával: „Mind Prodanovits Dániel úr, mind pedig Kováts Ferenc úr a kártyajátékból mint hamis keverők, igen ösmeretesek, továbbá ami Kováts Ferenc urat illeti, […] még 1826. esztendő június eleje táján Pesten a Zrínyi vendégfogadóban beszállva lévén a többi vendégek közt ott kezdé Kovács Ferenc urat először megismerni, ki szintén ugyanazon vendégfogadóban volt megszállva mint egy gavallér.”
Goldburg István pesti lakos is azt erősítette meg, hogy Prodanovits egy leszegényedett alkusz fia, Kovátsról pedig azt mondta, hogy nemes Nagy Leó testvére révén, akit feleségül vett, ingatlan jószága volt Pest vármegyében, de azt eladta. Tanúsította, hogy sem Prodanovits, sem Kováts nem ügyvéd, de „azt sem tapasztaltam, hogy valami más tisztséget viselnének, hanem mind a kettő játékkal foglalatoskodik, azért közönségesen Wurm kávéházban szoktak lenni.”
Hirsman János pesti kereskedő elmondta, hogy Prodanovitsot neki jurátusként mutatták be, míg Kovátsról az, hogy játékos, „csaknem mindenkinek tudva van”.
Strausz József kocsmáros, Pest egyik legrosszabb hírű kocsmája, a Két Pisztoly bérlője: „Pénzt láttam náluk gyakran és játszani is sokszor láttam.” Litsauer Leopold, a Két Pisztoly főpincére: „Többnyire csak játszani láttam és hallottam. [...] Mindenki, aki Wurm kávéházba jár, lehet tanú, hogy ott ülnek a játszóasztalnál.” Pokuptsik Max (Miksa) magánzó: „Wurm kávéházban szolgálatban lévén, őket mint mindennapi vendégeket, játszani láttam.”
Pest megye közgyűlésének irataiban annak volt nyoma, hogy Kováts részt vett egy mulatozásban a Hét Választóban: 1831-ben a közgyűlés nemes Puky Miklóst és Kováts Ferencet az ott „tartatott táncos mulatság alkalmatosságával elkövetett rendetlen cselekedeteik miatt” megdorgáltatásra ítélte.[20]
Román tehát alapvetően jó lapra tett, mikor támadói múltja iránt nyomozott. Mindazonáltal — mint láthattuk fentebb — igyekezete hiábavalónak bizonyult, mert Zala vármegye nem az ő javát szolgáló döntést hozott, dacára a két hamiskártyás rovott múltjának.
Összességében mi is történt tehát Füreden 1840 nyarán? Román, ez a nehéz természetű szerencsejátékos rossz döntést hozott, amikor Bizayra hallgatva leült kártyázni két „professionatus spielerrel”. Ezek előbb kiforgatták pénzéből, majd erőszakkal léptek fel ellene, amikor nem akart fizetni. A sértett perre ment, a vizsgálat során pedig tekintélyes bűnlajstrom gyűlt össze mindhárom érintett neve mellett. Ám jelentős különbség, hogy míg Román pénzes vállalkozóként, vámhaszonbérlői helyzetével visszaélve hágta át a törvényt, addig Prodanovits és Kováts olyan figurák voltak, akiket életvitelük a félvilághoz kötött. Igazán tehát ezért volt érdekes az ügy, hiszen betekintést nyújtott arra, hogy a bűnözők miként települtek nyaranta a fürdőhelyre és hogyan fosztották ki áldozataikat helyi kapcsolataik hathatós segítségével.
 
 
Jegyzetek
 
1 ZML IV. 1. a. 1843:463. Mivel idézett forrásaim többsége innen származik, ezekre az egyszerűség kedvéért a továbbiakban külön megjelöléssel nem hivatkozom. Egyúttal itt mondok köszönetet kedves kollégámnak, Kapiller Imrének, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosának, aki az érdekes esetre felhívta a figyelmemet és kezembe adta a forrásokat.
2 A fürdőkultúrára nézve (érintőleg Balatonfüredet is): Petneki, 1982; Petneki, 1991, Kósa, 1993, Kósa, 1999. A füredi fürdőközönség egészére vagy egyes rétegeire nézve: Hudi, 1989; Hudi, 2006; Katona, 2002/a; Katona, 2002/b; Katona, 2003; Lichtneckert, 2007.
3 A szerencsejátékokra nézve számos adalékot hoz: Szabó, 1996. A Füreden űzött szerencsejátékokra nézve: Katona, 2001.
4 Ügyvédeknek (latin).
5 A Wurm-udvarra nézve: Vörös, 1997.
6 Bizay személyére nézve: Porzó [Ágai], 1908; Kohn, 1937; Katona, 2002/c.
7 BML IV. A. 1. b. 1825:1911.; 1825:1926. A forrásra Erdész Ádám, Békés Megye Képviselő-testülete Megyei Levéltára igazgatója hívta fel a figyelmemet, szívességét ezúton is köszönöm.
8 Porzó [Ágai], 1908. 347.
9 Zichy, 1912–1913. 117–118.
10 Sensal: alkusz. Az alkusz meghatározott díj ellenében kereskedelmi ügyletek közvetítésével, lebonyolításával foglalkozott.
11 Csalás.
12 PML IV. 3. a. 1839: 2751–2755. A források rendelkezésemre bocsátásáért itt mondok köszönetet Halász Csillának, a Pest Megyei Levéltár igazgató-helyettesének.
13 PML IV. 3. a. 1839:2751.
14 PML IV. 3. a. 1839:2752.
15 PML IV. 3. a. 1839:2753.
16 PML IV. 3. a. 1839:2754.
17 PML IV. 3. a. 1839:2754.
18 Furcsa fintora a sorsnak, hogy Almay eredeti neve Wurm volt: abból a családból származott, amelyről nevét kapta a Prodanovits és Kováts törzshelyeként említett Wurm-udvar. Almay (Wurm) József Pest egyik legsikeresebb és leggazdagabb vaskereskedője volt. Bácskai, 2007. 334. Személyére nézve lásd még: Vörös, 1997.
19 PML IV. 3. a. 1838:2058.
20 PML IV. 3. a. 1831:944.

 

Levéltári források

BML= Békés Megye Képviselő-testülete Megyei Levéltára (Gyula)
IV. A. 1. b. = Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési iratok. 1825:1911.; 1825:1926.
 
ZML = Zala Megyei Levéltár (Zalaegerszeg)
IV. 1. a. = Zala vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési és részgyűlési jegyzőkönyvek. 1843:463.
 
PML = Pest Megyei Levéltár (Budapest)
IV. 3. a. = Pest vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. 1831:944.; 1838:2058.; 1839: 2751–2755.
 
 
Kiadott források és szakirodalom
 
Bácskai
2007   Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830–1840-es években. In: Uő: Városok és polgárok Magyarországon. I. köt. Budapest, 2007. 312–344.
 
Hudi
1989   Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból, 1988. Szerk.: Bilkei Irén. Zalaegerszeg, 1989. (Zalai Gyűjtemény, 28.) 109–135.
2006   Hudi József: Adatok a balatonfüredi fürdőtelep vendégforgalmához (1712–1838). In: Comitatus, 16. (2006) 7–8. sz. 68–78.
 
Katona
2001   Katona Csaba: A szórakozás legális és illegális formái Balatonfüreden: éji zene, mulatság, szerencsejáték, prostitúció. In: Hedonizmus. Szerk.: Bana József. Győr, 2001. (Győri Tanulmányok, 25.) 29–38.
2002/a   Katona Csaba: Füred és vendégei. Egy fürdőhely és társadalma az 1840–60-as években. In: Korall, 3 (2002) 7–8. sz. 56–77.
2002/b   Katona Csaba: Füred vonzásában. (Intézmények és vendégek Balatonfüreden 1834–1865 között.) In: Új Balaton, 1. (2002) 2. sz. 56–61.
2002/c Katona Csaba: A nemzet bárója — aki már életében legenda lett. In: Homo ludens. I. köt. Szerk.: Bana József. Győr, 2002. (Győri Tanulmányok, 26.) 35–46.
2003   Katona Csaba: Akiket a fürdőn ért a forradalom. A balatonfüredi fürdő 1848–49-ben. In: Századok, 137. (2003) 5. sz. 1231–1251.
 
Kohn
1937   Kohn Dávid: A nemzet bárója (Visszaemlékezés Bizay Györgyre). In: Uő: Az élet alkonyán. Visszaemlékezések. Gyula, 1937.
 
Kósa
1993   Kósa László: Fürdőkultúra és természetszemlélet kapcsolata a felvilágosodástól a 20. század elejéig. In: Európa híres kertje. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes–Kósa László. Bpudapest, 1993. 201–222.
1999   Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában. Budapest, 1999.
 
Lichtneckert
2007   Lichtneckert András: Füred, a parasztok és szegények fürdője. In: Esély, 18. (2007) 2. sz. 77–93.
 
Petneki
1982   Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. In: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve, 1982. Budapest, 1982. 146–147.
1991   Petneki Áron: Múzsák szabadságon. Az idő múlásának kultúrtörténete a magyarországi fürdőhelyeken. (1815–1848) In: Helikon, 37. (1991) 1–2. sz. 240–249.
 
Porzó [Ágai]
1908   Porzó [Ágai Adolf]: Utazás Pestről Budapestre, 1843–1907. Budapest, 1908.
 
Szabó
1996   Szabó Márta: Biliárd és szerencsejáték a kávéházban. In: Budapesti Negyed, 4. 1996. 2–3. sz. 261–278.
 
Vörös
1997   Vörös Károly: Egy pesti ház regénye. A Wurm család története. In: Uő: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Vál., s. a. r.: Glatz Ferenc. Bpudapest, 1997. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok, 22.) 75–87.
 
Zichy
1912–1913   Zichy Géza: Emlékeim. I–II. köt. Budapest, 1912–1913.
 

 

1 komment

Címkék: kártya per bűnözés fürdő reformkor füred ágyék félvilág


A bejegyzés trackback címe:

http://socialhistories.blog.hu/api/trackback/id/tr77904150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tél Miksa 2009.01.29. 12:28:43

OK, jó kis történet, de hogyan értelmezzük? Történet van, de nekem kicsit hiányzik mellé a társadalom...