HTML

social histories blog

társadalomtörténet-írói online fórum forrásokról, cikkekről, recenziókról, kérdésekről és projektekről. A „kéziratokat” ide várjuk: socialhistoriesblog (a) gmail.com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2008.06.05. 01:13 jmbalogh

Adózás 1899-ben (forrásközlés)

A Légrády Testvérek cég III. osztályú kereseti adójának ügye 1899-ből

 

A budapesti Légrády Testvérek cég a dualizmus kori – majd a két világháború közötti Magyarország egyik legnagyobb családi birtoklású lap- és könyvkiadói, valamint nyomdai vállalata volt. A céget jelen ügyben az egyik tulajdonos, a jogi végzettségű Légrády Imre (1868–1932, a Móricz Zsigmond által a Nyugatba írt nekrológot lásd itt) képviselte.

Az itt közreadott források - lásd a hajtás ("tovább") után - adalékul szolgálhatnak többek között a korabeli "adóbevallás" (és adómegállapítás) menetének jobb megismeréséhez.

A két ügyiratot (az egyenes adó felszólamlási bizottság II. fokú határozatát, valamint a közigazgatási bíróság ítéletét) közreadja: Balogh János Mátyás.

UPDATE 1 (2008.06.05. 9:53): Halmos Károly értelmezését a forrásról lásd itt.

 

Az ügyiratok lelőhelye:

Budapest Főváros Levéltára, XI. 919. (Légrády Testvérek Könyv- és Kőnyomdai cég iratai) – 1. doboz

 

 

 

 

1. ÜGYIRAT: az egyenes adó felszólamlási bizottság II. fokú határozata
(1899. szeptember 22.)


840-3659

V – 1899. Dr. Légrádi [Légrády] Imre, „Pesti Hírlap”-tul[ajdonos]., nyomdatul[ajdonos]. fél és előadó fellebbezése [18]99–[1]901-re évi 5.684 korona III. oszt[ályú]. keres[eti]. adó ellen. 

lak[ik:]. V. ker[ület]. Váczi körút 78.

 

Határozat

 

Bizottság kincstári előadó fellebbezésének helyt ad, az I. fokú határozatot megváltoztatja, és fél terhére 99–901 évekre évi 9.828 korona III. oszt. ker. adót állapít meg a l[enti]. indokok alapján:

Az V. ker. adókivető bizottság 1899. Június 21-én fél terhére 5.684 koronát állapított meg [1 forint = 2 korona; az itt közzétett ügyiratokban mindkét pénznem szerepel – B. J. M.].

E határozat ellen úgy fél mint kincstári előadó fellebbezett.

Fél fellebbezésében azonban éppen semmi positiv és hitelt érdemlő bizonyítékokat nem szolgáltatott, hanem megidéztetését kérte. Ez megtörténvén a mai tárgyaláson megjelent fél újra semmi elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott, könyvei felmutatását vagy egyéb, a jövedelemre vonatkozó adatok megvilágítására szolgáló bizonyíték előmutatását megtagadta. Ennek következtében a II. fokú bizottság kénytelen volt egyéb adat hiányában az I. fokú kiszámítás alapját elfogadni és a következőkép járt el:

Fél ténykedése többféle munkálkodásban nyilvánul. Először a magyar kir[ályi]. államvasutak, a magy. kir. kincstár részére szerződésekből kifolyólag 3 év alatt szállított nyomtatványok egy évi átlaga 135.638 frt [forint].

Másodszor: Hirdetések után járó jövedelemre vonatkozólag nem fogadja el a II. fokú bizottság az I. fokú bizottság által felvetett 106.315 frtot, mert a beszerzett és rendelkezésre álló, a b[uda]pesti központi díj- és illeték kiszabási hivatal adatai szerint 98-ban 28.659 drb hirdetés után fizettetett fél részéről hirdetési illeték.

Már most tekintve azt, hogy a hirdetések ára 30 kr[ajcár]tól fél saját bevallása szerint 100 frtig terjed, a szakkörökben tartott nyomozások eredménye szerint átlagosan egy-egy hirdetés után 5 frt bruttó jövedelem számítandó. 28.659 drb hirdetésnél ez összeg 143.295 frtot tesz ki, amikor is megjegyeztetik, hogy e számításnál a czímnélküli hirdetmények, melyeknél illeték nem fizetendő [vagyis a klasszikus apróhirdetések, vö. itt - B. J. M.], nem vétettek számításba.

Harmadszor: A „Párizsi Divatlap”-nak fél bevallásához képest 800 előfizetője van, 4 frt évi előfizetési díjat számítva, ez évente 3.200 frtot tesz ki.

Negyedszer: A „Pesti Hírlap” előfizetőinek számára vonatkozó s fél által jelen tárgyaláson bemondott, de semmivel sem igazolt azon állítást, hogy az egyes példányok elárusítását is beleszámítva az összes előfizetők száma csak 14 ezerre rúgna, a felszólamlási bizottság egyáltalában el nem fogadhatja, hanem ennek ellenében a hírlapi körökben megtartott puhatolózások eredményéhez képest daczára annak, hogy az általános vélemény szerint a lapnak 40.000 előfizetője van, az előfizetők számát, hozzáadva az egyes példányoknak elárusítását is csak 25.000-re veszi fel. Miután pedig az évi előfizetési díj 14 frt, ez összesen 350.000 frtnak felel meg.

Ötödször: Magánfeleknek teljesített és egyéb nem szerződésből kifolyó nyomdai munkálatokért, könyvek, térképek eladásáért, könyvek kiadásaiból befolyó jövedelemért, képekért, litographiai [kőnyomdai - B. J. M.] munkálatokért stb. felvesz a II. fokú bizottság – megfelelően a I. fokú k. előadó számításának – 70.000 frtot, midőn is megjegyeztetik, hogy a felszólamlási bizottság tagjainak tudomása szerint ez összeg igen méltányosan és mérsékelten van felvéve. – Ezen itt felsorolt öt összeg végeredménykép összesen 702.133 frtot ad, bruttó bevétel fejében.

Ezen összegnél a kereseti nyeremény percentualitására vonatkozólag a II. fokú bizottság magáévá teszi az I. fokú bizottság 7% kulcsát, ez a kereseti nyeremény tehát 49.147 frt. A kereseti nyeremény 10%-a kifejezvén a III. oszt. adót, mutatkozik 9.828 korona évi adó, mely fél terhére megállapítandó volt.

E megállapítás méltányosságát bizonyítja, hogy a bizottság a hirdetések után is 7% kereseti nyereményt vett fel, pedig a laikus előtt is kézzelfogható és evidens, hogy a hirdetések után fél 50%-ot is nyer, mert nincs rá egyéb költsége, mint a papír és a nyomtatás.

Bizonyítja másodsorban az is, hogy a bizottság által az 5-ik pont alatt felsorolt nem szerződésszerű nyomtatványok után is 7% számíttatott, holott a bizottság tudomása szerint 10% bátran felvehető fél esetében, kinek 3 az utczára szóló kirakata, Mikszáth Flammarion [francia könyvkiadó – B. J. M.] kiadványa, igen jövedelmező és a concurrentiat legyőző, kötetenkint 50 krba kerülő regény kiadása is van.

Ha pedig a hasonfoglalkozásúakra kirótt adó közti arányosság tekintetik, e megállapítás akkor is méltányosnak mutatkozik. Mert például ha a „Neues Pester Journal” tulajdonosa [Bródy Zsigmond – B. J. M.], kinek nyomdája a megrendelések sokoldalúságát és mennyiségét tekintve, nem is hasonlítható Légrády nyomdájához, 10.000 korona III. osztályú kereseti adóösszeget 99901-ig klusra [?] megnyugvással elfogadott, akkor fél terhére kirótt 9.828 korona méltányosnak mutatkozik.

Kelt Budapesten az egyenes adó felszólamlási bizottságnak 1899. évi Szeptember 22-én tartott ülésében.

Lembrich Izsák [?] biz. jegyző

Lovag Falk Zsigmond, királyi tanácsos

 


 

2. ÜGYIRAT: a magyar királyi közigazgatási bíróság ítélete
(1899. december 5.)


15126. sz./1899.

 

Ő felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság

a „Légrády testvérek” czég III. oszt. kereseti adóügyét, melyben az egyenes adókivető bizottság 1899. évi június hó 21. napján 854. sz. a. kelt határozatával 5.684 korona III. osztályú kereseti adót állapított meg s ezt az egyenes adófelszólamlási bizottság 1899. évi szeptember hó 22. napján 840. szám alatt kelt határozatával 9.828 koronára felemelte, a nevezett magánfél által beadott panasz folytán 1899. évi deczember hó 5. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vevén, következőleg

ITÉLT:

A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad.


INDOKOK:

Az egyenes adófelszólamlási bizottság részint hivatalos adatok nyomán a hirdetésekre nézve , részint a bizottság tagjai előtt tudvalevő vagy puhatolódzások útján megtudott körülmények figyelembevétele mellett a Légrády testvérek czég évi átlagos bevételét 702.133 frttal vette, s ez összegnek 7%-át tiszta kereseti nyereménynek számítva 49.147 frt után 4.914 frt vagyis 9.828 korona III. oszt. kereseti adót állapított meg.

 A nevezett czég panasszal él. Kifogása első sorban az, hogy adója évek óta emelkedik, holott a kedvezőtlen üzleti viszonyokra tekintettel adóleszállításnak volna helye. Az ellen, hogy az állami és államvasúti szállításokból eredő bevételét 135.638 frttal számította a bizottság, kifogást nem tesz; tagadja azonban, hogy e bevételnek 7%-a tiszta nyereség volna, mert annak a tömeges munkának elvállalása rendszerint szükséges azért, hogy az üzletet és személyzetet munkában tartsák, s az ily vállalatok erős verseny hatása alatt jönnek létre. Ez oknál fogva állami vállalatai rendesen veszteséggel járnak, s a nyereség átlag 2%-kal sem vehető fel.

A hirdetésekből eredő bevételre az egyenes adófelszólamlási bizottság 145.295 frtot számított. Ezt a számítást a panaszló czég helytelennek nyilvánítja; mert figyelembe kell venni, hogy a hirdetések megszerzése tetemes provisióval [közvetítői díjjal - B. J. M.] jár, hogy az erős verseny következtében az ismétlődő hirdetéseket a lehető legalacsonyabb áron kell közzétennie, hogy Budapesten sok az irreális üzlet, amelyeknél a hirdetési díj tetemes része elvész. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, egy-egy hirdetésre átlag 2 frtnál több bevételt számítani nem lehet, s így 28.659 hirdetésből csak 57.318 frt bevételt lehet számítani, és még ez a szám is túlságosan magas.

A czég kiadásában megjelenő „Párisi Divatlap”-ot a főlapnak, a „Pesti Hírlap”-nak előfizetői részére kedvezményként tartja fenn, annak kiadása veszteséggel jár, miért is az abból eredő bevételként felvett 3.200 frt a czég üzleti nyereségénél számításba nem jöhet.

Állítja, hogy a „Pesti Hírlap”-nak a nyári és téli hullámzások idején kívül rendesen nincs több, mint 14.000 előfizetője. Nincs is magyar lap, amelynek 25.000 előfizetője volna, amennyit az egyenes adófelszólamlási bizottság számított. A 14.000 előfizető mellett bevételre csak 196.000 frtot lehet felvenni.

A magánfeleknek végzett nem szerződéses nyomdai, kőnyomdai és egyéb munkálatokra az egyenes adófelszólamlási bizottság által vett 70.000 frt bevételt túlságosnak nyilvánítja. Ha figyelembe vesszük a rendkívüli nyomdai versenyt, s azt, hogy a panaszló czég nyomdája csak kevés kiadványt bocsát közre és ezeknél a kiállítás művészies szépségére törekszik, ami igen drága, hogy nyomdai műintézetét áldozatokkal tartja fenn, a hazai művészeti ipar érdekében: érthetővé lesz, hogy e czímen a czég 50.000 frt bevételnél nagyobb forgalmat nem adhat elő. Ennek a bevételnek legfellebb 23%-át lehet nyereségre számítani.

Megtámadja a czég azt, hogy az egyenes adófelszólamlási bizottság a bevétel 7%-át vette jövedelemnek. Ekkora tiszta jövedelem – előadása szerint – hasonló vállalatoknál máskor sem volt, de nincsen kivált most a gazdasági visszaesés és túlfeszített verseny idejében.

Az előadottak folyamányaként azt kéri a panaszló, hogy legfellebb 44.2156 frt bevétel 5%-ával számított jövedelem azaz 22.108 frt után állapítassék meg III. osztályú kereseti adója.

Megjegyzi még a panaszban, hogy könyveit felmutatni s ezzel iparüzletének belső menetét közprédává tenni nem hajlandó már azért sem, mert a gyakorlatban a könyvekben foglalt bejegyzések hitelre nem találnak s ennélfogva könyveinek előmutatása czéltalan volna.

A panasznak a fentiekben leírt tartalma szerint a panaszló czég azt, hogy nyomdai üzletéből az üzlet folytatásához szükséges kiadások levonása után mily jövedelme volt átlag évenként az adókivetést megelőző három évben ki nem mutatta. E helyett megjelölte azokat a viszonyokat és körülményeket, amelyek a nyomdai és kiadói üzlet jövedelmezőségére hátrányos befolyással voltak és vannak s ezekből a viszonyokból és körülményekből következteti, hogy legföllebb 22.108 frt jövedelem lett volna a bizottság által adóalapul veendő.

A hátrányos viszonyok és körülmények tényezői ugyan a jövedelmezőségnek, de pusztán ezek alapján azt, hogy valamely üzlet mily jövedelmet hozott, meghatározni összegszerűen nem lehet. A hátrányos körülményekből okszerűen csak az következtethető, hogy a jövedelem kisebb, mint ezek nélkül lett volna: tehát e viszonyokat és körülményeket mérlegelni s ez alapon valamely üzlet jövedelmét meghatározni összeg szerint megközelítőleg is csak úgy lehet, ha a rendes viszonyok között elérhető jövedelem mennyiségére nézve hiteles adatok állanak rendelkezésre. Ily adatokat azonban a panaszló czég elő nem mutatott. Különben is panaszló czég oly hátrányos körülményeket és viszonyokat is kíván érvényesíteni, amelyek mind újabb keletűek, az 1896–1898. években vagy legalább az idő egy részében üzleti forgalmára hatással nem lehettek, az 1875. évi XXIX. Törvényczikk 15. §-a szerint pedig a régebb idő óta fennálló üzemeknél nem a jövőben várható, hanem a megelőző három évben tényleg elért kereseti nyeremény alapja az adónak.

Ennek a tényleg elért kereseti nyereménynek adóalapul vételéhez az adózónak az idézett törvényszakasz rendelkezése szerint igénye is van, ha bevételeit és kiadásait akár könyvekkel, akár egyéb módon bizonyítja, és bizonyítja még azt is, hogy a könyvekbe bevezetett, vagy egyéb módon igazolt kiadások, ha erre nézve kétség merül fel, valóban az üzlet vagy foglalkozás folytatásához voltak szükségesek, mert csakis az ilyen kiadásoknak levonását engedi meg a törvény. De nincs igénye törvény szerint az adózónak ahhoz, hogy amidőn a tényleges kereseti nyeremény megállapításához szükséges adatokat elhallgatja, bizonyos viszonyok és körülmények mérlegelésével az ő számítása szerint valószínű jövedelem után rovassék meg III. osztályú kereseti adóval.

Ennélfogva az egyenes adófelszólamlási bizottság megállapításával szemben a panaszlónak kifogásait figyelembe venni annál kevésbé lehetett, mert ezeket a kifogásokat az egyenes adófelszólamlási bizottságnál is érvényesítette, s ezeket tudva állapította meg a III. osztályú kereseti adót a helyi viszonyokat ismerő ez a bizottság, és mert a panaszló czégnek módjában állott rendesen vezetett könyvei alapján bevételeit s az üzlet folytatásához szükséges kiadásait kimutatni, de nem csak ezt nem tette, hanem az egyenes adófelszólamlási bizottság által a jövedelem kiszámításánál alapul vett adatok tévességét sem bizonyította olykép, hogy a megfelelő helyes adatokat kimutatta volna.

Mindezen okoknál fogva a panasznak helyt adni nem lehetett.

A bíróság ennek a határozatnak két példányát a fő- és székvárosi magyar királyi adófelügyelőnek 1899. évi október hó 11. napján 123/sz. szám alatt kelt jelentése mellékleteivel együtt, foganatosítás végett avval a meghagyás mellett adja ki, hogy az egyik példányt a panaszlónak kézbesíttesse.

Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1899. évi deczember hó 5-ik napján tartott üléséből.

... másodelnök

... előadó

Szólj hozzá!

Címkék: sajtó adózás vállalat nyomda lapkiadás könyvelés könyvkiadás dualizmus légrády imre légrády testvérek forrásközlés


A bejegyzés trackback címe:

https://socialhistories.blog.hu/api/trackback/id/tr97489082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.