írta: Katona Csaba
Az írásnak egy hosszabb változata már megjelent: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére). Acta Papensia, VIII. évfolyam, 2008. évi 1–2. szám. 27–50.
írta: Katona Csaba
Az írásnak egy hosszabb változata már megjelent: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére). Acta Papensia, VIII. évfolyam, 2008. évi 1–2. szám. 27–50.
A forrást közreadja: Perényi Roland
A Miksa császár mexikói kalandjában (lásd például itt, itt és itt) résztvevő osztrák és magyar önkéntesek közül többen is megörökítették a hadjárat eseményeit naplóikban, visszaemlékezéseikben (ezekből válogatás itt). Az eddig publikálatlan napló, amelyből lentebb részleteket közlünk, több szempontból is eltér az eddig ismert írásoktól. Az esetlen mondatszerkezetű, helyenként nehezen olvasható, sokszor monoton felsorolásokkal teletűzdelt kéziratos napló ugyanis nem egy tiszt, hanem egy egyszerű közkatona tollából származik.
Az 1864. november 17. és 1867. április 17. közötti eseményeket rögzítő napló szerzőjéről, Lukáts Gyuláról keveset tudni, a Tardy Lajos által az önkéntes hadtest bécsi Kriegsarchivban őrzött törzskönyvei alapján készített összeállításból (Az 1864–1867. évi mexikói önkéntes hadtest magyarországi résztvevői. Hadtörténelmi Közlemények 1990/2. 145–171.) mindössze annyi derül ki, hogy 1843-ban Egerben született és polgári foglalkozása asztalos volt.
A 24 oldalas napló Lukátsnak a chapultepec-i palotáról, Miksa császár rezidenciájáról készült sajátkezű rajzával [lásd a közlés legvégén] együtt a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának Újkori Adattárában, Nagy Lajos történész hagyatéki anyagában található.
Megjegyzés: A naplót az eredeti helyesírással közöljük, kisebb javításokat csak ott eszközöltünk, ahol arra az érthetőség miatt szükség volt.
Noha csak néhány hete jelent meg a Sic Itur ad Astra 58. száma, mohó, de válogatós szerkesztőségünknek sikerült megszereznie már a következő szám tervezett cikkeinek jegyzékét is.
A lista (lásd lentebb) alapján ismét egy igényes tematikus számot várhatunk attól folyóirattól, amely az utóbbi időszakban kishazánk legszínvonalasabb történeti orgánumai közé küzdötte fel magát. Az alapvetően az irodalomtörténet és társadalomtörénet viszonyát elemző szám várható megjelenése 2008 legvége/2009 legeleje. A folyóirat eddigi számai is kaphatók a jobb könyves- és jegyzetboltokban (is).
Megjelent a Sic Itur ad Astra, Fiatal Történészek Folyóirata legújabb - 58. (2008.) XIX. évfolyam - száma. A megújult küllemű folyóirat tematikus számát Gyökös Eleonóra szerkesztette.
"Hiába könyvtárnyi immár a társadalmi nemek kutatásának irodalma, a gender fogalma nem képes áthatni a közgondolkodást, de maradéktalanul a társadalomtudományokat sem. A bulvársajtó, az igényes ismeretterjesztés, de még a szakszövegek is rendre úgy beszélnek nőkről, férfiakról, nem(iség)ről, hogy nem reflektálnak ezeknek társadalmi és/vagy történeti teremtettségére, ehelyett biológiailag adottnak tételezik a nemeket és a köztük lévő különbségeket. Ha mégis problematizálják a nemiség kérdéskörét, akkor azt a nemi egyenlőtlenségek megszüntetésének (eredendően politikai) vágyával teszik. E számunk azt kívánja az olvasóközönség elé tárni, hogy - a fentebbi felfogással rokon nőtörténeti nézőpont markáns jelenléte ellenére - a történettudomány kiváló eszköz a nemiség köré szerveződő jelenségek és fogalomrendszerek idő- és térbeli változékonyságának tanulmányozására. Itt közöljük a Sic Itur ad Astra Egyesület 2005-ben megrendezett Nemek a társadalomban - a nemi szerepek változásai című konferenciáján elhangzott előadások legjavát is. Válogatásunkkal egyfelől szeretnénk érzékeltetni azt a tendenciát, hogy a tudományos érdeklődés a társadalmi identitás klasszikus nagy történeteiről (nemzet, nemzetiség, osztály) a személyes identitás nemiséggel és testtel kapcsolatos jelenségei felé fordult. Másfelől a gender-kutatások, a szorosan vett nemiségen túlmutatva, a hatalom működésére is fényt derítenek. Ha ugyanis a társadalmi nemek konstruálását a hatalomért folytatott diszkurzív küzdelem terepeként közelítjük meg, nyilvánvalóvá válik, hogy a játszma tétje nem kevesebb mint magának a társadalmi rendnek, ezzel együtt pedig a társadalom észlelési kereteinek a meghatározása - reményeink szerint ebből is megmutatnak valamit a következő lapok." - olvashatjuk a szám szerkesztőségi előszavában.
A vaskos gender-szám tartalma a következő:
Közreadja: Balogh János Mátyás
A német nyelvű Pester Lloyd a dualizmus kori Magyarország (illetve előtte és utána is) egyik legtekintélyesebb (és egy ideig legnagyobb példányszámú) napilapja volt. Politikai és kulturális jelentőssége folytán már régóta foglalkoztatja a kutatókat. Engem a lap elsősorban mint sajtóvállalat érdekel. Jelen dokumentum (és szerény értelmezése) is ez utóbbi vizsgálathoz szolgál adalékul, azt tudjuk meg belőle, hogy milyen feltételek mellett szerződött a laphoz egy rovatvezető főmunkatárs. Halász Imre lentebb közölt, Falk Miksához, a Pester Lloyd főszerkesztőjéhez írt 1868-as leveléből ugyan csak az ő ajánlatát ismerhetjük meg, azonban egy másik leveléből (ahogy erre majd lentebb kitérek) kiderül, hogy anyagi feltételeit elfogadta a lap.
A dokumentum (őrzőhelye: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Fond IV/337) megerősíti azt a nem teljesen ismeretlen vélekedést, miszerint a Pester Lloyd vezető munkatársai az ország legjobban fizetett publicistái/újságírói voltak, jutalékot kaptak a lap jövedelméből is, nem véletlen tehát, hogy a főváros legnagyobb adófizetőinek listáján is rendszeresen találkozunk nevükkel (igaz, rendszerint több lábon éltek, jövedelmük nemcsak az újságírásból származott).
írta: Cselényi Noémi
Annak, akinek az egymástól különböző kultúrák együttélése (és -halása), egymásról alkotott elképzelésük áll érdeklődésének középpontjában, különös szerencse, ha az idős, egykor tanítónőként dolgozó Zalai Ferencnével hozza össze a sors. Az írásomban álnéven szereplő Zalainé arról ismert közös lakóhelyünkön, hogy szívügyének tekinti a zsidók emlékezetének megőrzését. A holokauszt értelmezésének folyamata iránt érdeklődő kutatónak azért lehetnek különösen érdekesek Zalainé emlékei, mert egy hívő katolikus asszonyról van szó, aki ráadásul német származású. Ennyit tudtam Zalainéről, amikor elindultam, hogy interjút készítsek vele. Azt viszont még nem is sejtettem, hogy interjúalanyom, e hétköznapi ember, mennyire különös történeteket, mennyire nem hétköznapi tudást őriz.
Mielőtt azonban a 2007. július 19-én készült interjú elemzésébe fognék, vegyük számba, hogy mit tudunk a tétényi zsidóüldözésekről a bevett, szaktudományos (és száraz) leírásokból, mert csak így érthetjük meg, hogy mihez képest olyan rendkívüli Zalainé interpretációja. Nagytétény izraelita lakosságának története a településsel egyidős, a helyi hitközség az évszázadok során térségi központtá nőtte ki magát. A zsidó lakosság növekedése a XX. század folyamán megállt, majd csökkent a lélekszámuk, 1944-ben azonban még így is 106 tagja volt a hitközségnek. Elhurcolásuk júniusban indult meg, a szomszédos budafoki gettóba szállították őket. Innen kerültek a következő hónap elején Budakalászra, a tétényieket szállító vonatok július 6. és 8. között indultak meg Auschwitzba (a deportálást pontosan ezekben a napokban állították le). Vagonjaik már csak a valamely okból munkaszolgálatra alkalmatlan személyeket szállították, azaz többnyire nőket, gyermekeket és időseket; közülük alig tízen tértek vissza.
A nagytétényi zsidók elhurcolásáról a történeti munkák összesen ennyi információt közölnek, az üldöztetés emlékezetéről, a keresztények viselkedéséről pedig semmit sem szólnak. Elemzésem éppen ezekre a elhanyagolt problémákra koncentrál; forrásomat, a Zalainével készült interjút arról faggatom, hogy milyen módon dolgozza fel a zsidóüldözések történetét keresztény interjúalanyom, illetve a neki szellemi hátteret nyújtó közösség.
A forrást közreadja: Balogh János Mátyás
Miután egy előző bejegyzésből talán némi betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen jogi körülmények között működött egy budapesti napilap szerkesztősége (itt), nézzük most meg a fizikai kondíciókat is, vagyis azt, hogy milyen volt a berendezése több mint száz évvel ezelőtt egy (másik) fővárosi hírlap szerkesztőségének (és kiadóhivatalának).
Az 1893-ban alapított, Holló Lajos-féle Magyarország című függetlenségi napilap szerkesztőségének és kiadóhivatalának (Budapest, IV., Rostély u. 2.) felszerelésével ismerkedhetünk meg az alábbiakban. A leltár az 1894. novemberi állapotokat tükrözi, létrehozásának oka az volt, hogy ekkoriban alakult a lap kiadására egy részvénytársaság (Magyarország Hírlapkiadó vállalat Rt.); a lap kiadása 1895. február elsejétől már a társaság számlájára történt. Holló Lajos, az alapító-főszerkesztő-tulajdonos betétül vitte lapjának tulajdonjogát, passzíváit, aktíváit, valamint berendezéseit az új részvénytársaságba.
E dokumentum közreadásával (őrzőhelye: Budapest Főváros Levéltára, VII. 2.e Cg. 1640./O. 691.) ezennel „ünnepélyesen” megkezdem a Cégbíróság anyagaiban végzett kutatásaim egyes eredményeit közölni (ismereteim szerint előttem még senki nem kutatta, illetve dolgozta fel szisztematikusan ezt az értékes anyagegyüttest az elmúlt korok sajtójának kutatói közül, ennek oka abban rejlik, hogy a sajtó vállalattöréneti megközelítése nem éppen egy kurrens irányzat Magyarországon).
Néhány megjegyzés a forráshoz. A lista alapján úgy tűnik, hogy a szerkesztőségnek kevesebb mint 30 állandó belső munkatársa volt, a kiadóhivatalban pedig 10-nél kevesebben dolgozhattak. A szerkesztőségi tudástárat a szótárak, cím- és névjegyzékek stb. képezték. Kiemelendő, hogy a német Meyer's Lexikon töltötte be a lexikon szerepét a Magyarországnál 1894-ben (és hogy a Vasárnapi Újság egybekötött számait már ők is úgy kezelték, mint manapság szokás az OSzK-ban, ahol szabadpolcon sorakoznak az évfolyamok a Hírlapolvasóban, vagyis hogy mindig kéznél legyenek). Volt már házi telefon-berendezés a szerkesztőségben és az osztrák fővárossal is volt távbeszélő-összeköttetés. A fekete zászló minden bizonnyal Kossuth halálára emlékeztette a munkatársakat és a látogatókat (vagy: még valószínűbb, hogy a ház falán lógott kívül).
A szerkesztőségi köpetek számára pedig 5 köpőláda állt rendelkezésre...