Közreadja: Balogh János Mátyás

A német nyelvű Pester Lloyd a dualizmus kori Magyarország (illetve előtte és utána is) egyik legtekintélyesebb (és egy ideig legnagyobb példányszámú) napilapja volt. Politikai és kulturális jelentőssége folytán már régóta foglalkoztatja a kutatókat. Engem a lap elsősorban mint sajtóvállalat érdekel. Jelen dokumentum (és szerény értelmezése) is ez utóbbi vizsgálathoz szolgál adalékul, azt tudjuk meg belőle, hogy milyen feltételek mellett szerződött a laphoz egy rovatvezető főmunkatárs. Halász Imre lentebb közölt, Falk Miksához, a Pester Lloyd főszerkesztőjéhez írt 1868-as leveléből ugyan csak az ő ajánlatát ismerhetjük meg, azonban egy másik leveléből (ahogy erre majd lentebb kitérek) kiderül, hogy anyagi feltételeit elfogadta a lap.

A dokumentum (őrzőhelye: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Fond IV/337) megerősíti azt a nem teljesen ismeretlen vélekedést, miszerint a Pester Lloyd vezető munkatársai az ország legjobban fizetett publicistái/újságírói voltak, jutalékot kaptak a lap jövedelméből is, nem véletlen tehát, hogy a főváros legnagyobb adófizetőinek listáján is rendszeresen találkozunk nevükkel (igaz, rendszerint több lábon éltek, jövedelmük nemcsak az újságírásból származott).

Én ugyanis az érintett ajánlatok közül egyiket sem utasítottam vissza feltétlenül, de ennek oka egyedül az, hogy a köztünk élőszóval történt megállapodás alakilag és véglegesen még szerződés formáját fel nem ölté. Nem mintha bármi tekintetben is bizalmatlan lettem volna tisztelt Szerkesztő úr élőszóval és levélben tett ajánlatai iránt, hanem mert egyik fő életelvem, melytől sohasem szoktam eltérni: hogy soha sem kell egyik alapot lábunk alól kibocsátani, míg jogilag is biztosak nem vagyunk arról, hogy a másik alap, melyre lábunkat tenni szándékozunk csakugyan rendelkezésünkre áll.

Kijelentem tehát T. Szerkesztő úr, hogy bár akár a bécsi, akár a budai hivatalban kevesebbet kellene dolgoznom, mint a Lloydnál kellend, s különösen a bécsi állás jóformán sine cura lenne, bár mindkét állomáson mutatkozhatnának bizonyos „mellékes” jövedelmek, melyek által hivatalos fizetésemet kiegészíthetném azon összegre, a melyet T. Szerkesztő úr ajánlani szíves volt, komoly megfontolás után elhatároztam magamat, hogy a hivatal kényelmes párnája helyett a journalistika küzdelmes pályáját válasszam. Hogy ezt teszem, erre főleg erkölcsi indokok ösztönöznek. Sokkal szebbnek, hajlamaimmal, lelkületemmel sokkal megegyezőbbnek tartom a független írói carriert, mint az ajánlott hivatalos állomásokat, melyektől a félhivatalos journalistaság elválaszthatatlan lenne. Azon tudat, hogy oly kitűnő publicistának, mint Ön, Tisztelt Szerkesztő úr, nemes és közhasznú feladatainak megoldásánál hű társa lehetek, felvillanyozza tetterőmet, életre kelti bennem mindazon a köznapiságon túlemelkedő aspiratiókat, melyek eddigi működésem leghatásosabb rugói voltak s melyek nélkül, jól tudom, elenyésznék lelkem ruganyossága, mely szakadatlan működésre bírt. Ellenben azon gondolat, hogy magamat puszta eszközzé tegyem egyes államférfiak kezében, ami ezzel együtt jár, elöljem saját egyéniségemet, elnémítsam magamban épen azt, ami bennem legjobb, igen igen fájdalmas volna rám nézve.

E talán kissé túlzott sinceritást némileg igazolja az, hogy ez is támpontul szolgálhat t. Szerkesztő úr tapintatos emberismeretének, midőn egy lapjára nézve nem egészen közömbös választásra magát elhatározza.

E hosszú bevezetés után legyen szabad összefoglalnom azon feltételeket, melyeket élőszóval megállapítottunk, de melyeknek írásbani fixírozását czélszerűnek tartom:

1. Évenként 2400 forintnyi fizetés. 2) Öt % a lap tisztajövedelméből, s amennyiben ez 1000 forintra nem rúgna, kiegészíttetése 1000 forintig. 3) Azon jog, hogy magyar nyelvű lapokba dolgozhassam, ha akarok, s az általam most szerkesztett nemzetgazdasági heti lapot tovább szerkeszthessem, s esetleg külföldi (és bécsi) lapokba levelezhessek is. 4) Annak garantírozása, hogy addig, míg t. Szerkesztő úr vezeti a Lloydot, nekem felmondani nem fog. – Ha ez utóbbi feltételt, – bármi okból – t. Sz. úr kissé keménynek tartaná, beleegyezem, hogy bizonyos Abfertigungban egyezzünk meg, mely iránt T. Sz. úrra bízom az initiatívát.

Az én kötelességem lenne a külföldi rovat vezetésén túl politikai vezérczikkek írása. Nem ártana talán a vezérczikkek számának hetenkénti maximumát megállapítani. Azt hiszem e tekintetben elég volna heti 4 vezérczikk, – többre tőlem a lapnak nem igen lesz soha szüksége.

Mihelyt e feltételeimre t. Szerkesztő úrtól formulázott választ kapok, mely mint jogérvényes előleges szerződés alakilag is alapul szolgálhat magatartásomnak, azonnal meg fogok szakítani minden értekezést Beckével úgy, mint Ludasyval, s mihelyt t. Szerkesztő úr kívánja, benyújtom Lónyaynak lemondásomat. Míg a delegatiók ülésezése tart, addig talán nem ártana itt maradnom, amennyiben így is tehetek némi szolgálatot a lapnak, habár rendkívüli sietséggel – sokszor az utolsó pillanatban kávéházban – írt leveleim és czikkeim azon tökély mögött, melyre t. Szerkesztő úr lapja igényt tarthat, messze hátramaradnak is.

Szerkesztő úr rendkívül piquans czikkére figyelmeztettem Lónyayt. Communiquét fog közzé tenni a Közlönyben.

Becses válaszát várva maradok Tisztelt Szerkesztő úrnak kész szolgája